Serena Secret naplója
Stella
Valaki felvett MSNre. Nem tudtam, hogy ki az. Aztán később kiderült, hogy egy Stella nevű csaj az. Aki 20 éves, és nem is abban a városban lakik, ahol én. Azt mondta, hogy iwiwen látta az adatlapom, azért vett fel MSNre. Meg hogy látta a honlapomat és nagyon tetszett neki. Mikor megkérdeztem, hogy ki ő, akkor azt mondta, hogy olyan vagyok, mint bárki más, mégis olyan, mint senki más... Szóval nem árulta el. Csak rólam kérdezgetett.
Aztán tegnap ismét veszéltünk. Akkor is kérdezett rólam, meg én is róla. Küldött át egy képet, amiről azt állította, hogy ő van rajta. Meg elkezdett kérdezgetni egy fiúról. Akkor már volt egy megérzésem, hogy esetleg annak a srácnak a barátnője szórakozik velem. Nevezzük a srácot Szőkének. Szóval megkértem az osztálytársam, hogy az MSN-cím alapján keresse meg a csaj iwiwen. Sajnos nem tudtam várni, amíg megtalálta, mert el kellett mennem a hangversenyre, este meg már nem volt fenn az osztálytársam MSNen.
Este beszéltem Szőkével MSNen, mert el akartam neki mondani, hogy valaki felvett engem MSNre, aki róla érdeklődött.
Ma reggel mondta az osztálytársam, hogy megtalálta a csajt és az nem is Stella, hanem a Szőke barátnője, a ... nevű csaj.
De már megbeszéltem a Szőkével, hogy lejön hozzám, mert beszélni akarok vele. A megbeszélt időpontban le is jött. Elmondtam neki a történetet, és hogy az MSN-cím ugyanaz volt, mint a barátnőjéé. Eléggé meglepődött. :-) Mondta, hogy rákérdez a csajnál.
Most néztem és a csaj letiltott engem MSNről. Erről ennyit...
De remélem legalább a pasija leosztotta. :)
Nagypapa
Napok óta, hetek óta, hónapok óta azon agyalok, hogy van-e értelme élni. Hiszen egyszer úgyis vége lesz. Nem akarok meghalni. Persze ott van a menyország vagy a pokol. De ez is ijesztő. Hogy lehet, hogy sosincs vége... És nem tudsz ellene mit tenni. Viszont az is ijesztő, hogy egyszer csak vége és kész. Utána nem érzel, nem gondolkodsz, nem csinálsz semmit. Ennél még az is jobb, ha szenvedsz. Azthiszem.
Sokat gondolok a Nagypapámra. Hiányzik. Most kezdem érezni, hogy elment. Pedig már töb mint egy hónapja történt... Emlékszem a legutóbbi elbúcsúzáskor azt mondtam neki, hogy: ,,Szia Papa! Majd még jövök, jobbulást." Aztán nem mertem bemenni. Féltem tőle, hogy milyen állapotban van. Rossz volt már látni a végén, amikor segíteni kellett neki felülni és nem tudott meginni egy egész pohár vizet. Feladta, mikor megtudta, hogy nem sikerült a műtétje és a rákja is rosszindulatú. Nem is evett már, nem akart élni.
Emlékszem, mindig megnézte a ruháim, a fülbevalóim, mikro bementem hozzá. Mindig megdicsérte, megkért, hogy hadd foghassa meg, milyen anyagból vannak. Mindig mondta, hogy nagyon szép vagyok. És hogy nagyon szeret engem.
Minden egyes találkozásunknál az elmúlt években kérdezte, hogy mikor megyek már férjhez. Mert ott szeretne lenni az esküvőmön és az én koromban már férjhez szoktak menni a lányok. Persze, de az még régen volt... Már nem lehet ott az esküvőmön...
Végül pedig gondolt ránk is, a unokáira. Évek óta gyűjtött nekünk pénzt az önálló életünk elindulásához. Hatmillió forintot kaptunk mindhárman, azaz fejenként kétmilliót. Nem azt mondom, hogy óriási összeg, de még nagyon jól fog jönni. Vagyis jól jön. Úgy döntöttem befektetem, szántóföldet vásárolok rajta. Az évi jövedelem felét elrakom, a másikfelét elköltöm. Legalább lesz egy kis plusz zsebpénzem.
Utolsó emlékeim között van még róla, amikor főttkukoricát ettünk. Eddigi legfinomabb főttkukorciám volt az, amit vele ettem a szobájában utoljára, mikor még itthon volt. Egész nap szólt nála a rádió, ment a TV. Félóránként lementem hozzá és beszélgettünk. Szerintem én törődtem vele a legtöbbet. Igazából akkor ismertem meg jobban, amikor ideköltözött. Jajj, tényleg nagyon hiányzik...
Pár nappal a halála után belázasodtam. Nagyon. Őt hívtam, őt kerestem. És nem jött, nem volt meg.
Kértem Istent, hogy engedje még élni. Egyszer mikor műtét után a halál közelében volt, már az orvosok sem bíztak a tűlélésben, akkor is imádkoztam, és akkor jobban lett. Úgy látszik másodszor nem sikerült. Pedig annyi mindent feladtam volna érte...
Szerettem, szeretem. Hiányzik. Örökre.
Július 12.
Tegnap este körbenéztem az iwiwen. Észrevettem, hogy Patriknak akkor van a szülinapja. Küldtem neki egy smst. Az aznapi dolgok után gondolom örült neki, hogy nem csak rosszhírt kap.
Mert tegnap úgy volt, hogy találkozunk, de Anyum nem engedett sehova, és le kellett mondanom a találkát. A kettőnk közt levő dolgokat kellett volna megbeszélnünk. De hát ez nem jött össze. Végülis én megírtam neki az igazságot smsben, hogy: Többet érzek iránta barátságnál, de valaki másba vagyok szerelmes.
Hát igen. Másba. De mi van Joeval? A jóég tudja, nem hallottam felőle régóta.Patriknak szerintem elmondok mindent. Az igazat. Hogy nagyon szeretem őt is. De amint feltünik Joe, akkor ne számítson rám. Hányszor mondtam már le találkát a Patrikkal Joe miatt... talán egy nyitott kapcsolat lenne jó a Patrikkal. Bár nem tudom ehhez mit szólna. Meg se merem kérdezni...
Július 10.
Ma merengtem az élet értelmén. De csak arra jutottam, hogy nem tudom, hogy mi az élet értelme, de nagyon rövid az élet és nemsokára vége lesz és akkro minek is élek??? Örökös várakozásban vagyok.... Várok erre, várok arra... Na de bármelyik pillanatban meghallhatok. És akkor értelme volt a várakozásnak? Ahelyett, hogy éltem volna? Hát nem tudom...
Joe nem volt sem ma, sem tegnap MSNen. Nagyon hiányzik. Azt sem tudom, hogy mi lehet vele. Iwiwen néztem az adatlapját, már egy hete jelentkezett oda is be utoljára. Jó lenne felhívni, beszélni vele, de nem fogom. Hívjon ő, ha akar valamit. Ha én nem hiányzok neki akkor mi értelme van, ha felhívom? És ha felhívnám, akkor mit mondanék neki???
Hétfőn megyek Görögországba. Szeretném még azelőtt látni Joet. Ki tudja, lehet, hogy meghalok egy buszbalesetben azon a hosszú úton...
Június 26.
Holnap jön hozzám a legjobb barátnőm, a Kata. Vagyis nem hozzám, csak ide a városba. Írt smst, hogy lenne-e kedve vele találkozni. Naná, hogy van kedvem. Már úgy hiányzott. :-)
Tehát a keddem után a szerdám is meg van oldva. Már csak csütörtökre kéne valami program, ami eltereli a figyelmem azelől, hogy arra várjak mikor ír vagy hív Joe. Pénteken megyek a nagymamámékhoz, szombaton pedig indulunk nyaralni. Nyaralás alatt csak nem rajta fogok gondolkodni. Bár ahogy magamat ismerem...
Isten tévedései
Június 26.
Egy régebbi bejegyzésben már írtam az Andrisról és hogyan ismerkedtem meg vele. Kb. naponta még mindig eszembe jut. Talán mégiscsak el kellett volna mennem, mikorra hívott... Most már mindegy.
Pár napja beszéltem az unokatestvérével, aki mondta, hogy összehozna minket, de már van az Andrisnak barátnője. Hát erről lekéstem. A barátnője az egyik osztálytársam, akivel jóban is vagyok, úgyhogy nem teszek, nem tehetek semmit. Pedig ő tényleg normális pasi. Talán még Joet is feledtette volna. Talán... Most már úgyis mindegy...Június 25.
Tegnap lementünk a családdal Siófokra az Aranypartra.
Egyrészt nagyon szeretem ezt a helyet, másrészt nagyon sok régi emlék füződik ehhez a helyhez.
A víz kellemes volt, de nagyon sokan voltak. Estefelé azért fogyott a tömeg.
Nem tudom mi volt bennem a feltűnő, de sokan megbámultak. Két srác próbált velem megismerkedni, de olyan voltam mint egy jégkirálynő, úgyhogy hamar otthagytak. Nem hiszek a strandon ismerkedésben. Ráadásul az egyik be sem jött. Harmadik oknak meg itt van, hogy nekem valaki más kell. Vagyis kellene. Vagyis nemtudom...
A vízben tesómmal labdáztam, úsztunk, húgommal is játszottam egy picit. Ő nagyon élvezte a vízet. Már miatta érdemes volt lejönni Siófokig. :-)
Volt a vízben egy stég, ameddig beúsztunk. Emlékszem, pár éve kisebb volt ott a víz. Össze csak nem mentem, szóval a víz lett most nagyobb. Felmásztunk a stégre azzal a szándékkal, hogy leugrunk. Hát őszintén megmondva csak azért ugrottam le, mert nagyon fáztam és a létrán sem mertem volna visszamászni. Kb 3 méter zuhanás után a vízbe csapódtam. Zuhanás közben halál-érzésem volt. Féltem a haláltól és éreztem, hogy most meg fogok halni. Mostanában egyre többször van ilyen... Hogy most is legyen, kétszer ugrottam. tesóm próbált rábeszélni egy harmadikra is, de az már nem ment.
Korán ki kellett jönnöm a vízből, mert azt szerettem volna, hogy megszáradjon a bikinim, arra tudjam felhúzni a felsőm és a nacim.
Száradásom után elmentem a közeli sétálóutcára - mennyi emlék....
Vna közelben egy új strand, valamilyen élményfürdő-szerűség. Palatinus strand. Járt már ott valaki? Csak a nyitvatartás volt kiirva, a belépő árát már szerintem ki sem merték írni. De azért egyszer ki kell próbálnom. :-)
Visszatérve a partra még elcsíptem a naplementét, azt megnézte az egész család, aztán indulás haza. Azaz csak a Tesco-ig jutottunk, mert ott már mindenki nagyon éhes volt. Vetünk egy ksi kaját, majd megettük a Tesco előtti padok egyikén ülve. Utána be a kocsiba és már tényleg irány haza.
Nem szoktam a kocsiban aludni, de most elaludtam. Hát azért jobb otthon az ágyban, de még a vonaton is jobb aludni. majd legközelebb vonattal megyek. :-)
Június 22.
Június 20.
Kategóriák
Olvasói hozzászólások
Korábbi bejegyzések
Archívum
Hasznos linkek
Copyright ©2004-2005 B13.hu Minden jog fenntartva.
A Blogot szerkeszti(k): Serena
